Úgy szeretlek

2021.04.25. (17:00.) / 2024.02.21. (11:30.)
Versem címe:
Úgy szeretlek

Világoskék, illatos cserjém...
Aphrodité kertjében rejtély,
Az vagy nekem.

Megadatott, mit titkon kértünk,
Végtelen labirintus létünk,
Nagy szerelmem.

Örökzöld, kámforos rozmaring,
Halvány ég-színed, szívemben ring,
Dallamra hív.

Míg ritmusunk dobol, kedvünkre,
Zenénket szívünkben tesszük le.
Boldog a szív...

Az én napom, már a te napod...
Gyengéden követel hajnalod
És hajnalom.

Dobosom, a létem márványán
Lüktető eret fest. bár, szárnyán
Még hajadon,

Puha pihéje oly tar rajta.
De  a varázs-sapka takarja,
Mely, odanőtt.

És alatta ott vagyok én is
És igen, megtaláltam mégis,
A csoda-nőt,

Mely te vagy. szívemben odabent,
Itt, a földön és majd odafent,
Zajban, s csendben...

Tortánkból, az utolsó szelet...
Bő habbal, mert az Isten szeret,
Téged, s engem.

Ha majd, fáradtnak érzed magad,
Utunkon, akad egy szép fapad.
Ott ülünk le.

Ott, levelek nekünk tapsolnak.
Ott, madarak nekünk dalolnak,
A füttyünkre.

És akkor, majd elmondom neked,
A titkot, szívem miért szeret,  
Mi van benned.

S te, nem figyelsz... ösztönből érzel...
Szemed, egy csigabigát észlel.
A szép lelked...

Te már, előre aggódsz érte...
Halad, megy az út közepére
És felveszed,

Hogy, nehogy valaki rálépjen...
Hogy éljen! ne legyen másképpen.
Te, ezt teszed.

Titkom mondanám, de nem mondom...
Átölellek, lágyan megfogom
Szép kezedet.

Csigabiga neked integet...
S ha szívem nem dobol teneked
És teveled,

Mert e lét elfogy, mert már nincs út,
Remegő szám, füledbe így súg:
Úgy szeretlek...

Írta én: Lengyel Zoltán